Göndörszőrű kincsvadász
A lagotto romagnolo ősi olasz fajta, bár hivatalosan csak 1993 óta létezik. Magyarul talán olasz vízikutyának nevezhetjük, hiszen egészen a XIX. század közepéig kifejezetten vízi vadászatokon segédkezett, télen még a jeget is áttörve hozta fel a víz alól és vitte gazdája csónakjába a meglőtt madarakat. Hiteles dokumentumok bizonyítják, hogy már az 1600-as években lagottókat használtak Comacchio és Romagna lagúnáiban, mocsaras területein a vallarólók, akik egészen a XIX. századi lecsapolásokig a vadban gazdag vizes élőhelyek „adószedői” voltak.
Kutyáik hűségesen őrizték házukat és csónakjukat, kiváló kereső- és apportkészséggel rendelkeztek, a leghidegebb téli napokon is lelkesen keresték a lelőtt madarakat. Ezt a szinte kétéltű életformát a lagottók nagyon tömör és göndör, dús aljszőrzetű bundája tette lehetővé.
A vallarólók másik megélhetési forrása a gombászat volt, egészen pontosan a szarvasgomba begyűjtése és eladása. A mocsarak folyamatos lecsapolása miatt, kutyáikkal együtt a vízi vadászatról egyre inkább szarvasgomba keresésre álltak át.
Fokozott keresőösztöne, lankadatlan munkakedve és kiváló szimata révén a lagotto új munkakörében is hatékonyan tudott dolgozni. A vízi életmódhoz szükséges bunda most az aljnövényzet tüskéi ellen védte négylábú viselőjét. Az átmeneti korszak, míg az egykori vízi vadászból hatékony szarvasgomba kereső kutya vált, kb. 1840 és 1890 közé tehető. E folyamat során a lagotto szépen lassan minden vadászösztönét elvesztette, hiszen gombakeresés közben nem foglalkozhatott semmi mással. A vallarólók nyilván nem díjazták, ha kutyájuk a drága szarvasgomba helyett a felbukkanó nyúl után vetette magát.
A korabeli lagotto tenyésztés egyetlen célja az volt, hogy a lehető legjobb kereső kutya szülessen, minél kevesebb vadászösztönnel fűszerezve. A lagotto olyan világban élt, ahol a kutyákkal való munka és foglalkozás nem jelentett egyet a kutyaszeretettel. A szarvasgomba-üzletben nem volt szolidaritás, csak irigység, bizalmatlanság, alattomosság és olykor kegyetlenség. Fajtától függően, egy-egy kiló szarvasgombáért már akkoriban is egy vagyont fizettek. Egy jó kereső kutya akár 70 centiméterrel a föld alatt is megtalálta az értékes gombát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése